Sok ideje már, hogy élt két jó barát. Az egyik ügyesen hárfázott, a másik értő füllel hallgatta muzsikáját.
Mikor a hárfás játéka vagy éneke hegyet idézett, hallgatója megjegyezte:
- Látom a hegyet magunk előtt.
Mikor a hárfás játéka vizet idézett, hallgatója gyakran felkiáltott:
- Íme egy rohanó patak!
A műértő társ azonban megbetegedett, és meghalt. Barátja elszakította a hárfa húrjait és nem játszott többé.
|