Két szerzetes a tálját mosta a folyóban, amikor észrevették, hogy egy skorpió éppen vízbe fullad.
Az egyik szerzetes rögtön kivette a vízből és a partra tette, de közben megcsípte a kezét. A szerzetes visszament tovább mosni a tálkáját és a skorpió újból vízbe esett. A szerzetes ismét kimentette a skorpiót, ami most is megszúrta.
A másik szerzetes figyelte a jelenetet és megkérdezte:
– Barátom, miért mented ki mindig a skorpiót, amikor látod, hogy neki természete a csípés?
– Mert – válaszolta a szerzetes – az én természetem a mentés.
|