Két szerzetes együtt bandukolt az úton és egy folyóhoz értek.
A parton egy fiatal leánykával találkoztak, aki megkérte őket, hogy segítsék átkelni. Egyikük habozott de a másik karjába emelte a lányt, és átvitte a vizen. A lány kedvesen megköszönte es tovább ment.
Az első szerzetes meg sem szólalt többé estig, míg el nem érték a szálláshelyül szolgáló templomot. Akkor már nem tudta türtőztetni magát.
- Mi, szerzetesek, kerüljük a nők közelségét - mondta. - Különösen a szép és csinos nőkét. Miért csináltad ezt?
Én otthagytam a lányt a parton - mondta a másik - te még mindig cipeled?
|